Ünneplés fények nélkül…

Meglehet, elsőre túl extrém ötletnek tűnik születésnapot ünnepelni a Láthatatlan Kiállítás sötétjében. De ha arra gondolunk, hogy ilyen alkalomra később is emlékezni szeretnénk, akkor garantáltan jó választás.

A kiállítás nemrég egy új szolgáltatással egészült ki, a Láthatatlan Vacsorával: Az étteremben teljes sötétségében, minden vizuális segítség nélkül fogyaszthatjuk el a kiválasztott ételeket és italokat. Ízek és illatok vesznek körbe, édes, keserű, érett, ropogós, fűszeres, borsos… Nem látjuk, csak ízleljük. A láthatatlan vacsora során kiderül, hogy szaglásunk és ízlelésünk valójában mennyire fejlett, látás nélkül mennyire kiteljesednek az illatok és az ízek.

De a születésnapi tortázás, az üdítők is másképp hatnak, ha vezetőnk, a született vak Feri Vak Málnának kereszteli el a vad málna ízű üdítőt, és arra buzdítja az ünneplőket, hogy figyelmeztessék egymást, ha a másik szája szélén morzsát vagy csoki macskabajszot látnak. A teljes sötétség ellenére ügyelnek arra, hogy szalvétát is kapjunk, s a vendégeken kívül senki nem löttyinti ki az italokat – pedig Misi, a „pultos” színültig tölti a poharakat. Belekezdünk a Happy Birthday magyar változatába – valahogy erősebben, felszabadultabban szól, mint egyébként. Na ja, a sötétség leple alatt bátrabbak vagyunk. Nehéz lenne beazonosítani, kitől származik a hamis hang… Vannak ennek is előnyei. Amit meg hátránynak gondolunk, a vak emberek számára már nem azok. Amíg kocognak a tányérokon a villák, beszélgetünk. Kiderül, hogy Feri, aki sosem látott színeket, formákban álmodik. És azt is megtudjuk, hogy nem sértés, ha úgy búcsúzunk tőle: A viszontlátásra! Elvégre, ha moziba mennek, ők is azt mondják, hogy megnéznek egy filmet.

A születésnapi parti előtt persze mi is „megnézzük” a kiállítást, ahol nem az a legrosszabb, hogy nehezen ismerjük fel a sötétben kedvenc használati tárgyainkat, hanem az, hogy nem tudjuk, mekkora tér vesz körül minket. Itt furcsa értelmet nyernek olyan kifejezések, mint „határtalan boldogság”. Pedig a születésnap ilyesmiket is mondat, gondoltat velünk. A látáshiány okozta új helyzetben a nehézségek mellett azt is átélhetjük, hogy a szem, mint érzékszerv kiiktatásával is lehet szép és teljes a világ. A kiállítás a nem látók és a látók világát igyekszik közelíteni egymáshoz, és pozitív élményeken keresztül tanítja meg, hogyan segíthetjük, s miképpen érthetjük meg őket. Különböző élethelyzetekbe kerülünk, ahol megtapasztalhatjuk, hogy nem látóként hogyan kellene közlekednünk a városi forgatagban, hogyan fizetnénk ki egy kávét a bárban, vagy éppen honnan tudhatjuk, melyik fűszer kell az ebédedhez… Érdekes módon viszont senki nem reklamálta a gyertyaelfújást, vagy a tűzijátékot, mert hogy ilyesmi biztonsági meggondolásokból nincs a kínálatban. De nem is hiányzott. Végre egymásra és saját belső visszhangjainkra figyelhettünk.

Ünnep fények és vásári csinnadratta nélkül. Ami manapság különleges élmény. Talán ezért is marad emlékezetes…

Tóth Gábor Ákos

forrás: http://www.stiluseseletmod.hu/news/index.php?itemid=1636