„Amikor a fény kialszik…
…és teljes lesz a sötétség, akkor a vakok vezetik a látókat.
Mert ők ilyenkor is tudják, hogy mekkora egy szoba, amibe belépnek, hogy fel kell vágni a húst, és használni az internetet. Igen, minderre a vakok képesek, ám a látók, akik ellátogatnak a láthatatlan kiállításra, csak ügyetlenül szerencsétlenkednek a mélységes sötétben. Szerencse, hogy kalandjuk során végig mellettük van egy vakok világában rutinos segítő, aki válaszol minden kérdésre, és ha kell még az italt is kitölti végül a bárban. A termekben olyan hétköznapi szituációkban kell helytállni, mint a konyha, az utca vagy egy erdei séta. Csütörtökön vacsorával egybekötött beszélgetés zárja le a látogatást, ahol kiderül, milyen érzés úgy enni, hogy az ember nem látja mit tesz a szájába és hogy a vakok egyáltalán nem akarják megfogni a másik arcát. Mert számukra aztán tényleg a belső értékek a fontosak.
www.lathatatlan.hu. Lapunk 48. oldalán olvashat a vakvezető kutyák képzéséről.”