A hallás egy rendkívül összetett folyamat, az öt érzék közül az első, mely a magzatban kifejlődik, és mely képessé teszi a külvilággal való kapcsolatra.
A fül a halláson kívül az egyensúlyérzékelést is szolgálja.
A látással összehasonlítva a hallás képes elkülöníteni két egymást gyorsan követő jelet, mivel a szemmel ellentétben nem kell kémiai anyagokat felbontania és újra összeraknia.
Abszolút hallásnak (AH) nevezzük azt a képességet, amikor az egyén referenciahang segítsége nélkül azonosít bármely hallott zenei hangot. Ez átlagosan tízezerből egy embernél fordul elő. Érdekes jelenség, hogy a Williams-Beuren szindrómában (manóarc, rossz kézügyesség stb.) szenvedő személyek túlnyomó többségénél abszolút hallás figyelhető meg.
A zene érzelmeket vált ki az emberből, emlékeket, élményeket, korszakokat, helyszíneket idéz fel. A szépnek talált zene a bal agyféltekét erősebben érinti, míg a kellemetlen a jobb féltekét foglalkoztatja.
A 2. világháborúban az orvosok a zenét hívták segítségül a gyógyításban, hiszen azok a sérült katonák, akik zenét hallgattak, gyorsabban épültek fel.
A zene csökkenti az izmokban lévő görcsösséget, illetve a belső feszültséget, főleg migrénes és krónikus fejfájással küzdőknek ajánlatos a komolyzene hallgatása. A Maryland Orvosi Egyetem kutatócsoportja bejelentette, hogy a zene által kiváltott érzelmek jótékony hatást gyakorolhatnak a vérerek egészséges működésére is.
A kilencvenes években Mozart műveit az Egyesült Államokban a térbeli tájékozódás javítására, míg Angliában az epilepszia gyógyítására használták.
A zene a legnagyobb tömegeket befolyásoló művészeti ág a világon (zenei tv és rádió csatornák, újságok, koncertek, fesztiválok, lemezek, zenei műsorok stb.). A világ zenei piacának összbevétele meghaladja a 32 milliárd (!) dollárt.