Magyar
English
Ezek a képek voltak a legelső próbálkozásaim hosszú évek kihagyása után… Félve kezdtem neki a festésnek. Igazából napokig halogattam, hogy nekiüljek. Mindig valami mondvacsinált kifogással lebeszéltem magam róla. Végül, már nem akadt több kifogás, és nagyot sóhajtva huppantam le az asztal elé. Úgy döntöttem, hogy első körben papírra festek, hogy ne pazaroljam a vásznat, de, hogy mégis komolyan vegyem az alkotásra irányuló szándékomat, akrilfestéket használtam. Ezt a festéket jól ismerem „az előttről”.
Mindkettőhöz nagyon sok festéket használtam, a színeket a papíron kevertem ki, és nagyjából mindent kipróbáltam a festés folyamatában, amit nagy hirtelenjében izgalmasnak találtam: az alufóliától kezdve a fürdőszivacson át, a hagyományos ecsettel bezárólag.
Hogyha őszinte akarok lenni, igen nagy kihívás volt! Először is, nagyon fontos, hogy megfelelő fény legyen, mert hát a túl kevés, de a túl sok sem jó esetemben. Festés közben állandóan igazgattam a kislámpámat, aminek eredményeképpen a lámpaernyő is jelentősen ki lett dekorálva. Na, mindegy. Me gaztán, rájöttem, hogy még mindig színtévesztő vagyok, úgyhogy meg kellett kérnem a férjemet, jelölje meg nekem a tubusok kupakját. Rádöbbentem, hogy az is kihívást jelent, ha nem elég kontrasztos a papírlap színe az asztal színével, még azt sem látom, hol is van a papír széle. Nyilvánvalóvá vált, hogy a festés folyamatában is sokat segít, ha kontrasztos, vagy harsányabb színeket használok.
Mindezeket az akadályokat legyűrve (és a ruhaujjamat felgyűrve) sikerült ezeket a képeket összehozni. Sokat tanultam belőlük, és azt hiszem, ez egy újratanulási folyamat lesz. Nagyon kíváncsi vagyok, vajon lesz-e fejlődés?
